Hajósi kastély weboldalának akadálymentesített változata

Bács-Kiskun megye bemutatása

Bács-Kiskun megye Magyarország legnagyobb kiterjedésű megyéje, területe 8445,15 km2, lakosságának száma 547.000 fő. Határ menti, dél-alföldi megye, amelyet nyugaton a Duna, keleten a Tisza folyók határolnak. Éghajlati adottságait tekintve az ország legmelegebb régiója, a napsütéses órák száma évi 2050-2100. A megye teljes területe sík vidék, legmagasabb pontja az Ólom-hegy (174m). Északi és középső vidékét homok, déli területeit a Bácskai lösztábla északi nyúlványaként lösz fedi. Természetes növényzetét a puszta növénytársulásai, homoki és ártéri erdők alkotják.

A Kiskunsági Nemzeti Parkot hazánk második nemzeti parkjaként 1975-ben hozták létre. A felügyelete alá tartozó, védett területek összkiterjedése közel 105.000 ha.

A védett térségek a következők: Felső-Kiskunsági puszta, Fülöpházi buckavidék, (amely Közép-Európa egyik legérdekesebb homokvidéke, területén néhány mozgó homokbucka még ma is látható), Bugac, az izsáki Kolon-tó, a Szelidi-tó, Miklapuszta, a Hajósi kaszáló és a löszpartok, a megye déli részén található Vörös-mocsár, illetve Szikra és az Alpári rét. A Felső-Kiskunsági tavak és a Kolon-tó a vizes élőhelyek védelméről szóló ramsari egyezmény alapján nemzetközi védettséget élvez. A Kiskunsági Nemzeti Park több részterülete az UNESCO Ember és Bioszféra Program részeként bioszféra rezervátum.

A megye déli részén található Gemenc Európa legnagyobb kiterjedésű összefüggő ártéri erdeje, amely a Duna teraszos völgyében helyezkedik el. A változatos növényzetű, erdős terület a Duna-Dráva Nemzeti Park fennhatósága alá tartozik. A táj mai arculata a 19. század második felében alakult ki, a Duna három ága volt a meghatározó tájformáló erő. Gemenc a Duna-erdőség ősvadon jellegű darabja, az ártéri erdők legszebb típusa.

A védgátak és a Duna közé fogott, erdővel borított hullámtér telis-tele van elhalt vagy mesterséges levágás után keletkezett, holt medrekkel, fattyúágakkal, gyűrűkkel, fokokkal és tavakkal, amelyek közül talán a legszebb és legromantikusabb a Veránka-sziget, amely fekvése, klímája és növényzete miatt ideális pihenőhely.

A varázslatos természeti adottságok az aktív turizmus – vízi turizmus, természetjárás, -megfigyelés, kerékpározás, horgászat, vadászat, lovaglás, sporttevékenységek – területén is jól hasznosíthatók.

Országos és nemzetközi vonzású, tartós üdülési adottság a megye termál- és gyógyvízkészlete. Egy tucat olyan település van, ahol fürdőket, illetve strandokat építettek ki ezen a vízbázison. A magas színvonalú gyógyászati szolgáltatások, az élményfürdők a megye- és országhatáron túlról is fogadnak látogatókat. Nagy népszerűségnek örvendenek Izsák, Dunapataj, Kecskemét, Kiskunmajsa, Kiskunhalas, Kunszentmiklós, Kunfehértó, Mélykút és Tiszakécske fürdői és strandjai. Közülük Izsákon, Kecskeméten, Kiskunmajsán, Kunszentmiklóson, Kiskunhalason, valamint Tiszakécskén gyógy-, illetve termálfürdő is várja a gyógyulni vágyókat. A feltörő hévizek csaknem mindegyike – az általános rekreációs hatáson túl – alkalmas mozgásszervi és reumatikus, illetve nőgyógyászati megbetegedések gyógykezelésére. A termál- és gyógyvízre épülő széles körű és magas színvonalú szolgáltatásoknak fontos szerepük van nemcsak a különböző betegségek gyógyításában, hanem az egészség megőrzésében is, az erre a motívumra épülő wellness termékcsoport kialakításában.

A horgászat számára bőséges választékot kínálnak a megye folyóvizei és tavai, valamint a holtágak és a csatornák. A Duna és a Tisza mellett a Sugovica, a Kunság-csatorna, a Fűzvölgyi-csatorna, a lakiteleki Szikra-holtág, a Szelidi-tó, a Vadkerti-tó, valamint a kecskeméti Záportározó halban gazdag vizei kitűnő horgász területek.

A vízparti galériaerdők, különösen a Gemencben található erdőterületek gazdag vadállománya kedvező lehetőséget nyújt a vadászturizmus számára. Jelenleg több mint 800 ezer ha-on folyik vadgazdálkodás. Bács-Kiskun megyében csaknem 100 vadászatra alkalmas terület, valamint negyedszáz vadászház található. Szarvasra Kiskunhalas és Soltvadkert környékén, Karapancsán és Hajóson a legalkalmasabb vadászni, de Kecskemét környéke, Bugac, Kelebia és Balotaszállás is kiváló vadállománnyal rendelkezik. Északon és Gemenc környékén vaddisznóvadászatra, a Kiskunsági Szikes Tavaknál, pedig apróvad elejtésére van lehetőség.

Bács-Kiskun megye területének geológiai jellemzői miatt különös jelentősége van a lótartásnak, és az ahhoz kapcsolódó lovas turizmusnak. A puszta egykori lakóinak, a betyároknak, szegénylegényeknek egykori életét felelevenítő, nagy ügyességet igénylő lovasbemutatók nem hiányozhatnak a megyei kirándulások programjából. A lovaglás kedvelőit számos jól felszerelt lovastanya, panzió várja, ahol képzett vezetők segítségével egyre több kijelölt túraútvonalat bejárva ismerkedhetnek meg a környék nevezetességeivel. Bugac és környéke a lovasturizmus fellegvára. A Duna közelében Solt-Révbér puszta, Bakod-puszta, a Kiskunságban a Pongrác-major kínál lovas programokat. Akasztón, Izsákon, Hetényegyházán, Jánoshalmán Kecelen, Kecskeméten, Kerekegyházán, Lajosmizsén, Mélykúton, Tiszakécskén országos és világversenyeket tartanak a díjugratóknak és fogathajtóknak.

Jelentősek a megye kultúrtörténeti értékei, hagyományai, rendezvényei. Számos településen a kultúra és a hagyományok az egyedi tartalmú komplex idegenforgalmi termék részét képezik.

A térség értékeit építészete is gazdagítja: Kalocsa és Baja barokk, Kecskemét szecessziós belvárosa, a népi építészet ragyogó példái, ipartörténeti emlékek (kiskunfélegyházi szélmalom, jánoshalmi malom), illetve a kiemelkedő értéket képviselő egyházi épületek.

A kulturális és örökség turizmus további jelentős adottságai hazánk neves személyiségeinek szülőhelyei (pl. Kiskőrös – Petőfi Sándor), valamint a múzeumok (Baja, Kecskemét, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas), melyek az alföldi festészet, szobrászat alkotásait, a vidék népművészetét (pl. kalocsai Viski Károly Múzeum és Tájház), iparművészeti remekeit (pl. kiskunhalasi Csipkeház) és az itt élő nemzetiségek (svábok, szlovákok) viseletét, használati tárgyait mutatják be.

A megye számos kistérségében és településén hagyományteremtő szándékkal rendszeresen megszervezett kulturális programok, rendezvénysorozatok mára ugyancsak figyelemre méltó idegenforgalmi vonzerővé váltak, különösen a Bajai Halászléfőző Népünnepély, a kecskeméti Hírös Hét, valamint a hajósi Orbán Napi Borünnep. Az év eleji hideg hónapok kedvelt eseménye baján a Bácskai Hurka-és kolbászfesztivál és a bátyai Rác prélo (farsang). A tavasz nagy rendezvénysorozatai a Csipkefesztivál Kiskunhalason, a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál, illetve az Országos Rétesfesztivál Kiskőrösön. Nyáron kerül megrendezésre Kecskeméten a Bor és Pálinkaünnep és a Kodály Művészeti Fesztivál, a Soltvadkerti Borfesztivál, a Jánoshalmi Napok, a Nemzetközi Repülőnap Kecskeméten és a Tiszaalpári Napok. A hagyományok őrzésére minden évben megrendezik a Dunamenti Folklór Fesztivált Kalocsán. A vízparti programok tárházát kínálja a Húsvéti Camping Találkozó és a Sörfürdő Fesztivál Kiskunmajsán, a Szelidi Nyár rendezvénysorozat és a Strandfesztivál Dunapatajon. Az ősz a szüreti mulatságok ideje: Tiszakécskén, Kunadacson, Solton, Kecelen, Dunavecsén, Helvécián, Kerekegyházán, Tompán, Bátyán, Fülöpszálláson, Baján és Nyárlőrincen. Szintén az őszi programok között szerepel a kalocsai Paprika Napok. Az év végén van, ahol bállal (Zsana, Kiskőrös), és van, ahol sportolással zárják az évet (Karácsonyi és Szilveszteri futás Foktő és Kalocsa). Híres búcsújáróhely a megyében: Dunaszentbenedek, Bácsbokod, Baja mellett Máriakönnye, Fajsz, Hajós, Kerekegyháza, Mélykút és Nyárlőrinc.

A gasztronómia, a tájjellegű ételek és az elkészítésükhöz felhasznált nyersanyagok előállítása is bizonyos mértékig a hagyományok ápolását jelenti. Híres a bajai halászlé, melynek nélkülözhetetlen alapanyaga a hungarikumok közé tartozó pirospaprika. Szintén hungarikum a Kecskemét környékén termő kajszibarack, valamint az abból készített fütyülős barackpálinka. Különleges értéket képviselnek a bioélelmiszerek, melyek piaca dinamikusan növekszik.

A borturizmus alapját a megye területét érintő borvidékek, a Kunsági Borvidék és a Hajós–Bajai Borvidék termőterületei képezik, az egyes pincészetek termékeinek megismerésére különböző bortúrákat szerveznek. A borrendek által szervezett hagyományőrző rendezvények, versenyek, kóstolók rendszeresek. A homoki bortúrák kedvelt helyszínei a hajósi pincefalu, a nemesnádudvari Kender, Máriavölgyi, Felső-Sükösdi pincesor, az imrehegyi Káptalani Pincészet, valamint Solton a Meleghegyi pincefalu. A borral összefüggő rendezvények elsősorban a már említett szüreti ünnepségek vagy a jánoshalmi Borverseny és az izsáki Sárfehér napok

A falusi turizmus gyűjtőfogalom, változatos tevékenységet, kínálatot jelöl: többek között magába foglalja a tanyai turizmust, a mezőgazdasági, helyi termékek eladására felkészült agroturizmust, az aktív túrákkal összekötött falusi üdülést, a helyi hagyományokat, kézművességet bemutató kulturális rendezvényeket. A szép faluképet őrző települések, településrészek, a pusztára jellemző tanyák a falusi turizmus minden részterülete számára kedvező adottságokat kínálnak. Az Alföld nagy részére jellemző tanyák Bács-Kiskun megye településszerkezetének sajátos elemei.

Kistérség bemutatása

A kalocsai kistérség területe 1.029,13 km2.

A kistérség állandó lakóinak száma 2008-ben 55.445 fő.

A kalocsai kistérség a Dél-alföldi régióban, Bács-Kiskun megye nyugati részén helyezkedik el. A kistérség természetes határát nyugatról a Duna képzi, északról a kunszentmiklósi, keletről a kiskőrösi, dél-keletről a jánoshalmi, míg délről a bajai kistérséggel szomszédos.

A kistérség településszerkezetét tekintve 3 város, 2 nagyközség és 15 község található területén. A térség központi települése Kalocsa. A településszerkezet sajátossága a szállások, melyek a községek külterületein helyezkednek el.

A kalocsai kistérséget alkotó települések a következők: Bátya, Drágszél, Dunapataj, Dunaszentbenedek, Dunatetétlen, Dusnok, Fajsz, Foktő, Géderlak, Hajós, Harta, Homokmégy, Kalocsa, Miske, Ordas, Öregcsertő, Solt, Szakmár, Újtelek, Uszód.

A kistérség természetföldrajzi megközelítésből kettős arculattal rendelkezik, egyrészt a Duna menti sáv ártéri erdőkkel és jó termőföldekkel (öntés-, rétitalajokkal), másrészt a kistérség keleti részén húzódó környezetileg érzékeny sáv, északon szódás szikesekkel, délen síkvölgyi lápokkal.

A kistérség területének 9,09 %-a helyi vagy országos természetvédelmi területek védettsége alá esik, ahol a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága korlátozásokat vezetett be. A legkiemelkedőbbek ezek közül: Harta – Miklapuszta, Hajósi kaszáló, Homokmégy – Vörös mocsár (Örjeg).

A kistérség éghajlatára jellemző, hogy az ország legnapfényesebb területéhez tartozik, a napsütéses órák száma meghaladja a 2000-ret. Egyébiránt a térség éghajlata mérsékelten kontinentális, mérsékelten száraz, mérsékelten forró nyarú.

A terület a vízkészletekben gazdag kistérségek közé sorolt, mivel a térség határát 60 km hosszan a Duna határolja, és mintegy 211 km hosszúságban hálózzák be a területét az alábbi csatornák: Dunavölgyi-, ill. a Fűzvölgyi-főcsatorna, a Csorna-Foktői valamint a Sárköz I., II., III. csatornái.

A felszín alatti vizek esetében a kistérség 3 településén található gyógyvíz: Kalocsa, Solt, Dunapataj, mely első két településen a vízkészletek feltárásra kerültek, de csak Kalocsán működik fürdő. A termálvíz felhasználását tekintve turisztikai célból kihasználatlan.

Természeti erőforrásként jellemezhető a kistérség mezőgazdasági területe is, mivel a magas napsütéses órák számának és a jó földrajzi elhelyezkedésnek köszönhetően a térség kiváló termőföldekkel rendelkezik (átlagosan 23,6 AK). Erdősültség a térség 6%-ára terjed ki, amely mutató a megyei átlag alatti, ezen erdőterületek javarészt a Duna árterében és Hajós közigazgatási területén találhatóak (védett terület).

A térség kiemelkedő gazdasági növénye a fűszerpaprika, melynek termelése és feldolgozása hosszú múltra tekint vissza, és nemzetközi jelentőségű méreteket ölt. A kistérség területén 2 borvidékhez tartozó terület található: a Kiskunsági borvidék területéhez Solt, ahol jellemzően testes fehérborokat termelnek, illetve a Hajós-Bajai borvidékhez tartozó Hajós, melynek pincefaluja európai méretekben is egyedülálló (jellemző borok: Zweigelt, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Cserszegi Fűszeres, Chardonnay).

Kultúra

A térség kiemelkedő kulturális vonzereje a vallási hagyományokra, történelemre épülő Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye. A Kalocsai Érsekség története egyidős Magyarországéval, hiszen az első érseke Asztrik apát volt, aki a Szent Koronát hozta Rómából. A római katolikus vallás mellett kiemelkedő még a református, az evangélikus, és a Duna-Tisza közén ritkaságnak számító unitáriánus vallás.

A kistérség másik kiemelkedő kulturális vonzereje a népművészetben rejlik. A kalocsai népművészet csak közel száz éves múltra tekint vissza, de egyes elemei (falfestés, bútorfaragás) már korábban megjelentek. Ezen népművészet bölcsője a nevétől eltérően nem Kalocsa, hanem a várostól keletre található katolikus vallású települések (Homokmégy, Öregcsertő, Szakmár, Drágszél). A kalocsai népművészet legismertebb ága a hímzés és a hímzéshez szorosan kapcsolódó viselet, de jellemző még a pingálás (falfestés), tojásfestés, fazekasság is. A kalocsai folklór is a népművészet kihagyhatatlan alkotóeleme. A Kalocsa és környéki településeken működő hagyományőrző egyesületek őrzik a néptánc és népzenei hagyományokat.

A térség vizsgálatakor kulturális szempontból nem hagyható figyelmen kívül a települések nemzetiségi hovatartozása, mely nagymértékben meghatározza az itt élők kultúráját, vallását és népművészetét. A kistérségben élő nemzetiségek javarészt valamely háború utáni betelepítésre és betelepedésre vezethetőek vissza. A Kalocsától keletre fekvő területeken a pota népcsoportok élnek, melyek nemzetiségükben nem különülnek el a magyartól, és ezen települések a Kalocsai népművészet bölcsői. A Kalocsától délre elhelyezkedő Bátya és Dusnok települések rác (horvát) nemzetiségűek. Harta és Hajós települések lakosainak nagy része önmagát svábnak vallja, bár a két település a betelepülés idejéből és származási helyből következően más kultúrájú. A térségben Miskén élnek a felvidékről betelepült szlovákok a legtöbben. A térségben szórványosan élnek még bunyevácok is.

A Kalocsai kistérségben termelt „piros aranynak” köszönhetően a térség gasztronómiája is szoros kapcsolatban áll a kultúrával. A magyar konyha legjellegzetesebb fűszere elhagyhatatlan kelléke a térségben készített bográcsos ételeknek. Az itt élők ünnepei összekapcsolódnak a gasztronómiai hagyományok ápolásával. Természetesen majdnem minden településnek van saját gasztronómiai különlegessége, ezek közül néhány: solti rétegzetten főtt birkapörkölt, hartai szalonnás lepény (Kriewe Kuche), dunapataji pacalpörkölt, bátyai paprikásrétes, dusnoki, fajszi halászlé, kalocsai paprikás kácsi. A gasztronómia elmaradhatatlan részei a térségben a már korábban említett hajósi és solti borok.

Hajós története

Hajós település

„Hajós városon két patak folyik keresztül. A két patak közt áll az érsek-uradalmi kastély, mely hajdan a kalocsai érsekeknek kedves nyári lakó és mulatóhelyök volt, a kastélyt körülövedző vadas-kerttel. Ebben egészen 1872-ig dámvadak, őzek, vaddisznók tanyáztak. Most már ez megszűnt. Most a kastélynak csak alsó része népesül néha meg, amennyiben Hajós a csodatévő szűz Máriáról ismeretes búcsújáró hely lévén, évenként május hóban, Szent János napján tartatni szokott búcsú napján a legtávolabbról ide sereglő búcsúlátogatóknak gyónáshelyéül szolgál, mely alkalommal ott misét is szoktak szolgáltatni.” (Galgóczy Károly: Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye monográfiája. Harmadik rész. 1877.)

Hajós város a Duna–Tisza közén, Baja és Kalocsa városok között félúton fekszik, a Duna egykori árterén. A nagyközség elsősorban szőlőtermesztéséről vált híressé, mint a Hajós–Bajai borvidék északi települése.

A település nevét egy 1366-os oklevélben említették először. A török hódoltság előtti helység vásártartási joggal rendelkezett. Magyarország három részre szakadását követően meglehetősen gyéren lakott a vidék. A törökök kiűzése után mint elnéptelenedett települést említi egy 1690-ből származó dokumentum.

A harcok elmúltával a terület gróf Csáky Imre kalocsai érsek birtokába került, aki 1710 és 1732 között töltötte be tisztségét. Kérésére és javaslatára német telepesekkel, Bussen és Tittelhoff sváb községek lakosaival népesítették be Hajós vidékét. A Kalocsai Főszékesegyházi Levéltárban őrzött dokumentumok szerint Csáky érsek birtokára 1722 és 1732 között 122 család telepedett le; a folyamat valójában egészen 1770-ig zajlott.