Hungarian (formal)Deutsch (DE-CH-AT)French (Fr)

Hajós története

There are no translations available.

Hajós település

„Hajós városon két patak folyik keresztül. A két patak közt áll az érsek-uradalmi kastély, mely hajdan a kalocsai érsekeknek kedves nyári lakó és mulatóhelyök volt, a kastélyt körülövedző vadas-kerttel. Ebben egészen 1872-ig dámvadak, őzek, vaddisznók tanyáztak. Most már ez megszűnt. Most a kastélynak csak alsó része népesül néha meg, amennyiben Hajós a csodatévő szűz Máriáról ismeretes búcsújáró hely lévén, évenként május hóban, Szent János napján tartatni szokott búcsú napján a legtávolabbról ide sereglő búcsúlátogatóknak gyónáshelyéül szolgál, mely alkalommal ott misét is szoktak szolgáltatni.” (Galgóczy Károly: Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye monográfiája. Harmadik rész. 1877.)

Hajós város a Duna–Tisza közén, Baja és Kalocsa városok között félúton fekszik, a Duna egykori árterén. A nagyközség elsősorban szőlőtermesztéséről vált híressé, mint a Hajós–Bajai borvidék északi települése.

A település nevét egy 1366-os oklevélben említették először. A török hódoltság előtti helység vásártartási joggal rendelkezett. Magyarország három részre szakadását követően meglehetősen gyéren lakott a vidék. A törökök kiűzése után mint elnéptelenedett települést említi egy 1690-ből származó dokumentum.

A harcok elmúltával a terület gróf Csáky Imre kalocsai érsek birtokába került, aki 1710 és 1732 között töltötte be tisztségét. Kérésére és javaslatára német telepesekkel, Bussen és Tittelhoff sváb községek lakosaival népesítették be Hajós vidékét. A Kalocsai Főszékesegyházi Levéltárban őrzött dokumentumok szerint Csáky érsek birtokára 1722 és 1732 között 122 család telepedett le; a folyamat valójában egészen 1770-ig zajlott.

 

Web kamera kép