Hungarian (formal)Deutsch (DE-CH-AT)English (United Kingdom)

Főúri enteriőr rekonstrukció

There are no translations available.

 

DíSZTEREM

A 18. századi kastélyok centrumát képező helyiség eredetileg reprezentatív események lebonyolítására, rangos személyek fogadására, illetve ünnepélyes étkezések színteréül szolgált. Kiemelkedő jelentőségét már a mérete is jól tükrözte: mind alapterülete, mind belmagassága szempontjából az épület legnagyobbika volt. Belső kialakítása és dekorációja is ehhez igazodott, a legnemesebb anyagok felhasználásával, igen változatos megoldások alkalmazásával történt. Berendezése visszafogott, de elegáns volt, leginkább a falak mellé rendezett különböző ülőbútorokból állt, melyeket alkalmanként asztalokkal egészítettek ki.

A hajósi dísztermünk, amely az építés első periódusából ( 1740) származik, előkelőnek tekintett téglalap alaprajz felett emelkedik, a három tengelyen – egy ajtó és két ablak – keresztül kommunikál a külvilággal.

Padlózatát új, táblás kialakítású parketta borítja. Falait egy 19. századi átalakításkor keletkezett tükrös-pilaszteres tagolású műmárványozás díszíti. Ivelt holkerrel kapcsolódó sík mennyezete geometrikus ornamentikájú. Megvilágítását a barokk korban is gyakori, aranyozott, faragott facsillárok biztosítják, árnyékolását a 18. századi legelterjedtebb installálási módnak megfelelő függönyök adják. Minimális berendezését négy ülőpad képezi.

A terem fő ékessége, a már 1746-ban is ugyanitt fűggő, négy kvalitásos festmény jelenti melyek – Mária Teréziát és férjét Lotharingiai Ferencet, VI. Károly császárt és feleségét, Erzsébet Krisztina császárnét ábrázolják.

Mária Terézia (Erzherzogin Maria Theresia Amalia Walpurga von Österreich), (Bécs, 1717. május 13.Bécs, 1780. november 29.); a Habsburg-házból származó osztrák uralkodó főhercegnő, 1740–1780 között magyar és cseh királynő, I. Ferenc német-római császár felesége, a Habsburg–Lotaringiai-ház ősanyja. „Az új magyar királynő hivatalos neve II. Mária (Terézia) volt.”

Lotharingiai Ferenc István (Nancy, 1708. dec. 8. – Innsbruck, 1765. aug. 18.): Lotharingiai Károly Lipót unokája. Lipót lotharingiai herceg fia, magyarországi helytartó, német-római császár, toscanai nagyherceg, Mária Terézia férje, a Habsburg-Lotharingiai Ház megalapítója. 1723-tól III. Károly kir. mellett a bécsi udvarban nevelkedett, apja halála után 1729 – 31-ben Nancyban uralkodott, 1732-ben kir. helytartó Pozsonyban, egészen Mária Teréziával 1736-ban kötött házasságáig.

Erzsébet Krisztina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő (németül: Elisabeth Christine von Braunschweig–Wolfenbüttel; Braunschweig, 1691. augusztus 28.Bécs, 1750. december 21.) braunschweig–wolfenbütteli hercegnő, VI. Károly császárral kötött házassága révén német-római császárné. Korának nevezetes szépsége volt. Mária Terézia császárné és magyar királynő édesanyja.

III. Károly magyar király (VI. Károly néven német-római császár, II. Károly néven cseh király); (Bécs, 1685. október 1. – Bécs, 1740. október 20.), osztrák főherceg, Ausztria uralkodó főhercege, magyar király (1711–1740 között), a Habsburg-ház utolsó egyenes ági férfisarja.

 

 

ÉRSEKI LAKOSZTÁLY

Az építés korában a magánlakosztályok tulajdonosaik zavartalan visszavonulását, személyes kényelmét, legintimebb barátaikkal, családtagjaikkal való kötetlen együttlétét biztosították. Méretük, tereik száma és rendeltetése, dekorációjuk és berendezésük építtetőjük anyagi lehetőségeit és személyes izlését tükrözte.

Hajóson az 1766–67-es évek bővítési munkálatainak eredményeképpen létrejött érseki lakosztály eredeti térrendszere az idők folyamán megbomlott, berendezése teljes egészében elpusztult, jelenleg kialakított helyiségei részleges rekonstrukció eredményei.

Padlózatát hajópadló fedi, falai teljes felületét egyöntetű virágos-füzéres díszű rokokó freskódísz borítja. Világítását aranyozott facsillárok adják, árnyékolását függönyök biztosítják.

Főúri szalon

A lakosztály legnagyobb, legreprezentatívabban kialakított tere, mely közvetlenül a díszteremből nyílik. Eredeti rendeltetése szerint az intimebb vendégfogadás, az étkezés utáni visszavonulás, a kötetlen társas együttlét, a játék, a házimuzsika színtere volt. Berendezése sokszínű funkcióinak megfelelően igen változatos képet mutatott, s az otthonosság érzetét keltette. Itt helyezték el legértékesebb – festett, faragott, intarziás, bronzveretes, márványlapos, kárpitozott – bútoraikat, melyek között ülőalkalmatosságokat, asztalokat- és díszbútorokat egyaránt találunk. A gyorsan fejlődő kézművesség különböző ágainak alkotásai közül drága ötvöstárgyaka, porcelánokat, üvegeket és különféle textíliákat vásároltak és helyeztek el e térben.

Érseki magánkápolna

A főúri szalonhoz csatlakozó toronytérben elhelyezkedő szakrális rendeltetésű kis helyiség, mely a korabeli főúri, s főleg főpapi életvitel elengedhetetlen része volt, egy az 1750-es években gróf Klobusiczky Ferenc érsek által készíttetett intarziás ajtón keresztül közelíthető meg. A 18. századi definíció szerint olyan oltárral felszerelt helyet jelentett, amely püspöki engedéllyel mise celebrálására szolgálhatott, s a ház lakóinak vallási szükségleteit elégítette ki. Hajóson méretéből adódóan csak az érsek magánáhítatának és elmélyült imájának lehetett a befogadó tere az ehhez illő egyszemélyes berendezéssel.

Kápolnában található gyertytartó és monstrancia a Központi Papnevelde tulajdona – jelenleg kölcsönzött.

Monstrancia (lat.), szentségmutató, megszentelt edény, melyben az oltári szentséget főbb ünnepek és egyéb meghatározott napok alkalmával, nagyobb ostya alakjában a hivők számára nyilvános imádásra kiteszik, vagy körmenetben körülhordozzák. A szent ostyát félholdalaku villa tartja üveg vagy kristály alatt. Eredete a XIII. sz.-ra viendő vissza, mikor az Úr napja rendeltettet az oltári szentség ünneplésére. Nevezetes az esztergomi, melyet Simor bibornok vert aranyakból öntetett és a királytól a koronázás emlékére adott mellkereszt gyémántjaival ékesített. Jeles műemlék a gyulafehérvári, melyet óriási súlyánál fogva két áldozópap hord körmenetek alkalmával.

 

Hálószoba

Az épület társadalmi eseményeket befogadó zajos centrumától távol eső helyiség a visszavonulás, az éjszakai pihenés és garderobe helyiség hiányában a toilette – a tisztálkodás és az öltözködés – színtere volt, amely a korban erős reprezentatív jelleggel is bírt. Bútorzata sok funkciójának megfelelően alapterületéhez mérten sűrű lehetett. Intim jellegét ezek típusai, méltóságát kivitelük nagyszerűsége biztosította. Az itt elhelyezett egyéb berendezési tárgyak leginkább tulajdonosuk lelki alkatát, vallásosságát, műveltségét tükrözték. A hálószobához csatlakozó toronytér, mely egykor gyógyszertárként működött, a helyreállítás során kiállítótér szerepet kapott, s az öltöző rendeltetéshez igazodva egy érseki ornátus  és pásztorbot bemutatóhelyévé vált.

A bemutatott ornátus XVIII. század közepén készült, Patachich Gábor érseki viselte, a kalocsai érsekség tulajdonát képezi – kölcsönzött.

A komódon álló Grassalkovich kálvária 1770 körüli, a bajai Tűr István Múzeum tulajdona.

A tér egykori fűtésmódjáról hátulról megrakható – jelenleg makett – kályha tanúskodik.

Ornátus: katolikus papok szertartási díszöltözete

Pásztorbot, püspökbot: A latin szertartásban felül kampóban végződő bot. Bizánci megfelelője a patérissza. Kezdetben joghatósági jelkép. Első emlékét a 7. sz: Hispániából, megáldásának és átadásának formuláit a 10. sz-tól ismerjük. A 9-11. sz: általános világi hatóság adta át a püspöknek. A liturgiában a 11. sz-tól használatos, kezdetben a szentelésénél és körmenetekben. – Anyagára nem volt pontos előírás, de legtöbbször elefántcsontból v. nemesfémből készült,növényi mintákkal vagy alakokkal díszítették. A 13. sz-tól kampójára szögletes kendőt erősítettek, hogy ne érintsék csupasz vagy nedves kézzel a pásztorbotot. II. János Pál pásztorbotja feszületben végződik.

Dolgozó szoba

Az érseki hálószobához csatlakozó helyiség a munka és a kis létszámú hivatalos megbeszélések keretéül szolgált. Berendezése visszafogott, a feladat elvégzéséhez szükséges minimális bútorzatra és írófelszerelésre, illetve néhány tudományos és technikai érdeklődést tükröző tárgyra szorítkozott.

Falon Haynald Lajos bíboros, érsek (1867-1891) portréja, aki korának egyik kiváló tudósa és könyvgyűjtője. Európai hírű botanikus, az MTA és számos tudományos társaság tagja, sok száz dedikált könyvet hagyott a könyvtárra. A Hajósi kastélyban a gyermekotthon alapítója.

Főúri lakomaterem

Történelmi portrék a hajósi érseki kastély főúri ebédlőjében

  1. LIPPAY GYÖRGY esztergomi érsek 1600-1666 „A teológiát 1619-ben, részben már mint egri kanonok Rómában végezte. Felszenteltetvén, szempczi plébános és 1625-ben esztergomi kanonok lett. Pázmány bíbornok bizalmasa. 1631. pécsi, 1632. veszprémi, 1637. egri püspökké 1642. pedig esztergomi érsekké nevezték ki. I. Pázmány szellemében működött és a katolicizmus megszilárdítása körül érdemeket szerzett. 1648-ban nemzeti zsinatot tartott, amelyen többi között határozattá lőn egy országos papnevelő intézet felállítása, melyet 1649. tényleg felállítottak és később Pestre helyeztek át. A szegény lelkészek javára jelentékeny alapítványt tett. Tetemei Pozsonyban nyugosznak.” A pozsonyi prímási palotában létesített kertje az egész országban ismert volt és prototípusa lett a hazai barokk kerteknek. A kertről Lippai János jezsuita írt ismertetőt A pozsonyi kert címmel.
  2. LÓSY IMRE esztergomi érsek 1562-1642. „Rómában szentelték pappá. Egyideig a lelkipásztorkodás terén működött. 1605-ben nyitrai, 1607. pozsonyi, 1611. esztergomi kanonok; 1623. csanádi, 1625. nagyváradi, 1633. egri püspök, 1637. ápr. Pázmány Péter halála után, kinek 16 éven át helynöke volt, esztergomi érsek lett. Nevét emlékezetessé tette a pozsonyi kis szeminárium (Emericanum) alapításával és azzal, hogy  a nagyszombati akadémián létesítendő jogi tanszékre jelentékeny hagyományt tett, amelyhez utóda Lippay György, a hiányzó tőkét csatolta. Az 1639-iki közínség alkalmával összes jövedelmét az éhség enyhítésére fordította.”
  3. III. FERDINÁND német-római császár, magyar király 1608-1657. „Már 1625. Cseh- és 1627. Magyarország királyává koronáztatott; 1634. Wallenstein halála után, mint magyar király, az összes császári hadsereg parancsnokává lett, s mint ilyen, a svédeket kiűzte déli Németországból. 1636-ban római királlyá lett, 1637. pedig atyját követte a császári trónon. A külügyekben atyja politikáját követte a francia, svéd és protestáns rendek ellen folytatott háborúban, míg végre hosszas tárgyalások után az 1648. megkötött béke által befejezést nyert a 30 éves háború. Ferdinánd nagy barátja volt a tudománynak és művészetnek, különösen szerette a zenét, néhány templomi „zeneművet ő maga is írt”.
  4. I. FERENC német-római császár, magyar király 1768-1835. 1792-ben lépet a trónra, még ezévben magyar király is lett. A francia forradalom eszméitől és a magyar rendi törekvésektől való félelemben abszolút teljhatalomra tört. Napóleon ellen elvesztette a morengoi, majd az austerlitz-i csatát. 1809-ben a magyar nemességet is hadba hívta Napóleon ellen, de csatát vesztett. 1810-ben leányát Mária Lujzát feleségül adta Napóleonhoz és 1812-ben a franciák oldalán harcolt az oroszok ellen. 1813-ban az orosz-porosz szövetséghez szegődve vált ismét Napóleon ellenségévé. A bécsi béke (1815) és „Szent Szövetség” hosszú időre biztosította birodalma nagyhatalma státusát. Ezután a korlátlan hatalom megszilárdítása, minden fellelhető szellemi mozgalomnak és haladásnak a tiltása ill. megelőzése, vagy lenyomása lett uralkodása fő célja. A magyar vármegyék ellenállásának eredményeként azonban 1825-ben mégis összehívta az országgyűlést, és elismerte az alkotmányt, a magyar nemzeten békével uralkodott. (Az idézetek a Révai Nagylexikonból valók.)

 

 

Web kamera kép