Hungarian (formal)Deutsch (DE-CH-AT)English (United Kingdom)

Kistérség bemutatása

There are no translations available.

A kalocsai kistérség területe 1.029,13 km2.

A kistérség állandó lakóinak száma 2008-ben 55.445 fő.

A kalocsai kistérség a Dél-alföldi régióban, Bács-Kiskun megye nyugati részén helyezkedik el. A kistérség természetes határát nyugatról a Duna képzi, északról a kunszentmiklósi, keletről a kiskőrösi, dél-keletről a jánoshalmi, míg délről a bajai kistérséggel szomszédos.

A kistérség településszerkezetét tekintve 3 város, 2 nagyközség és 15 község található területén. A térség központi települése Kalocsa. A településszerkezet sajátossága a szállások, melyek a községek külterületein helyezkednek el.

A kalocsai kistérséget alkotó települések a következők: Bátya, Drágszél, Dunapataj, Dunaszentbenedek, Dunatetétlen, Dusnok, Fajsz, Foktő, Géderlak, Hajós, Harta, Homokmégy, Kalocsa, Miske, Ordas, Öregcsertő, Solt, Szakmár, Újtelek, Uszód.

A kistérség természetföldrajzi megközelítésből kettős arculattal rendelkezik, egyrészt a Duna menti sáv ártéri erdőkkel és jó termőföldekkel (öntés-, rétitalajokkal), másrészt a kistérség keleti részén húzódó környezetileg érzékeny sáv, északon szódás szikesekkel, délen síkvölgyi lápokkal.

A kistérség területének 9,09 %-a helyi vagy országos természetvédelmi területek védettsége alá esik, ahol a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága korlátozásokat vezetett be. A legkiemelkedőbbek ezek közül: Harta – Miklapuszta, Hajósi kaszáló, Homokmégy – Vörös mocsár (Örjeg).

A kistérség éghajlatára jellemző, hogy az ország legnapfényesebb területéhez tartozik, a napsütéses órák száma meghaladja a 2000-ret. Egyébiránt a térség éghajlata mérsékelten kontinentális, mérsékelten száraz, mérsékelten forró nyarú.

A terület a vízkészletekben gazdag kistérségek közé sorolt, mivel a térség határát 60 km hosszan a Duna határolja, és mintegy 211 km hosszúságban hálózzák be a területét az alábbi csatornák: Dunavölgyi-, ill. a Fűzvölgyi-főcsatorna, a Csorna-Foktői valamint a Sárköz I., II., III. csatornái.

A felszín alatti vizek esetében a kistérség 3 településén található gyógyvíz: Kalocsa, Solt, Dunapataj, mely első két településen a vízkészletek feltárásra kerültek, de csak Kalocsán működik fürdő. A termálvíz felhasználását tekintve turisztikai célból kihasználatlan.

Természeti erőforrásként jellemezhető a kistérség mezőgazdasági területe is, mivel a magas napsütéses órák számának és a jó földrajzi elhelyezkedésnek köszönhetően a térség kiváló termőföldekkel rendelkezik (átlagosan 23,6 AK). Erdősültség a térség 6%-ára terjed ki, amely mutató a megyei átlag alatti, ezen erdőterületek javarészt a Duna árterében és Hajós közigazgatási területén találhatóak (védett terület).

A térség kiemelkedő gazdasági növénye a fűszerpaprika, melynek termelése és feldolgozása hosszú múltra tekint vissza, és nemzetközi jelentőségű méreteket ölt. A kistérség területén 2 borvidékhez tartozó terület található: a Kiskunsági borvidék területéhez Solt, ahol jellemzően testes fehérborokat termelnek, illetve a Hajós-Bajai borvidékhez tartozó Hajós, melynek pincefaluja európai méretekben is egyedülálló (jellemző borok: Zweigelt, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Cserszegi Fűszeres, Chardonnay).

Kultúra

A térség kiemelkedő kulturális vonzereje a vallási hagyományokra, történelemre épülő Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye. A Kalocsai Érsekség története egyidős Magyarországéval, hiszen az első érseke Asztrik apát volt, aki a Szent Koronát hozta Rómából. A római katolikus vallás mellett kiemelkedő még a református, az evangélikus, és a Duna-Tisza közén ritkaságnak számító unitáriánus vallás.

A kistérség másik kiemelkedő kulturális vonzereje a népművészetben rejlik. A kalocsai népművészet csak közel száz éves múltra tekint vissza, de egyes elemei (falfestés, bútorfaragás) már korábban megjelentek. Ezen népművészet bölcsője a nevétől eltérően nem Kalocsa, hanem a várostól keletre található katolikus vallású települések (Homokmégy, Öregcsertő, Szakmár, Drágszél). A kalocsai népművészet legismertebb ága a hímzés és a hímzéshez szorosan kapcsolódó viselet, de jellemző még a pingálás (falfestés), tojásfestés, fazekasság is. A kalocsai folklór is a népművészet kihagyhatatlan alkotóeleme. A Kalocsa és környéki településeken működő hagyományőrző egyesületek őrzik a néptánc és népzenei hagyományokat.

A térség vizsgálatakor kulturális szempontból nem hagyható figyelmen kívül a települések nemzetiségi hovatartozása, mely nagymértékben meghatározza az itt élők kultúráját, vallását és népművészetét. A kistérségben élő nemzetiségek javarészt valamely háború utáni betelepítésre és betelepedésre vezethetőek vissza. A Kalocsától keletre fekvő területeken a pota népcsoportok élnek, melyek nemzetiségükben nem különülnek el a magyartól, és ezen települések a Kalocsai népművészet bölcsői. A Kalocsától délre elhelyezkedő Bátya és Dusnok települések rác (horvát) nemzetiségűek. Harta és Hajós települések lakosainak nagy része önmagát svábnak vallja, bár a két település a betelepülés idejéből és származási helyből következően más kultúrájú. A térségben Miskén élnek a felvidékről betelepült szlovákok a legtöbben. A térségben szórványosan élnek még bunyevácok is.

A Kalocsai kistérségben termelt „piros aranynak” köszönhetően a térség gasztronómiája is szoros kapcsolatban áll a kultúrával. A magyar konyha legjellegzetesebb fűszere elhagyhatatlan kelléke a térségben készített bográcsos ételeknek. Az itt élők ünnepei összekapcsolódnak a gasztronómiai hagyományok ápolásával. Természetesen majdnem minden településnek van saját gasztronómiai különlegessége, ezek közül néhány: solti rétegzetten főtt birkapörkölt, hartai szalonnás lepény (Kriewe Kuche), dunapataji pacalpörkölt, bátyai paprikásrétes, dusnoki, fajszi halászlé, kalocsai paprikás kácsi. A gasztronómia elmaradhatatlan részei a térségben a már korábban említett hajósi és solti borok.

 

bannerht

Web kamera kép