A 18. századi kastélyok centrumát képező helyiség eredetileg reprezentatív események lebonyolítására, rangos személyek fogadására, illetve ünnepélyes étkezések színteréül szolgált. Kiemelkedő jelentőségét már a mérete is jól tükrözte: mind alapterülete, mind belmagassága szempontjából az épület legnagyobbika volt. Belső kialakítása és dekorációja is ehhez igazodott, a legnemesebb anyagok felhasználásával, igen változatos megoldások alkalmazásával történt. Berendezése visszafogott, de elegáns volt, leginkább a falak mellé rendezett különböző ülőbútorokból állt, melyeket alkalmanként asztalokkal egészítettek ki.

Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye déli területén, a kalocsai érseki uradalom négy kerületre osztott birtokain: a kalocsai, a hajósi, a szentistváni és a bácsi kerületekben a 19. század utolsó harmadáig magas szintű gazdálkodás folyt. A hajósi kerület erdőségeiben, az egykoron kiöntésektől szorongatott, de azután éppen ennek következtében buja területen, ahol az erdőt iszalag, vadszeder és vadkomló indája veri föl, ritkán tapasztalható nyugalma volt a vadaknak. A terület alföldi, mégis változatosan érdekes.